BLOG.HBWEB.HU
Tisztelt Olvasóm, kedves
Barátom!
2009. szeptember 1. és 5. között kirándultam egy picit. Ez alkalommal dél-nyugat-Balkánt
vettem célba: Horvátországot, Szlovéniát és egy csipetnyi Itáliát. Ezen
az oldalon megtalálhatod az utam leírását, kis történetekkel, ismeretekkel
fűszerezve. Az út során készített felvételeket a Fotogalériában tekintheted
meg, javaslom, böngéssz a lap alján található hivatkozások közt!
2009. szeptember
1.
Elsején délután keltem útra az egyetlen, Szlovénián át Olaszországba tartó
vonattal, az EN240 számú, Venezia Euronight-tal. Érdemes kicsit elemezni
a vonat késéseit is, mert tanulságos.
Az orczátlanul bőre szabott vágányzári menetrendhez képest is 12 percet
szedtünk össze Székesfehérvárig, onnan viszont még sétagaloppban is behoztuk
a lemaradást Balatonföldvárig. Páratlan vonatokra várva egy kis 3 percet
felszedtünk, amit a határig tartott a vonat. 34 perc a határőrizetre és
a vámvizsgálatra kevésnek bizonyult horvát szomszédunknak: 15 perc késéssel
engedték be országukba a vonatomat.
Zágrábig lassújelek miatt még egy bő 10 percet felszedtünk, amit tartottunk
a zágrábi kocsifelvétel miatt. Dobova, horvát-szlovén határállomáson ácsorgás
(EU beléptetés) is bőre van szabva, de az unio nehezen akart visszafogadni
minket. További vesztegléssel indultunk tovább, amiből a szlovén fővárosban
biztosított tartalékidőnek hála ledolgoztunk egy csomót: 17 perc késésre.
Az éj leple alatt osontunk át a csodálatos Zidani Most-on, majd az olasz
határon, Villa Opicinán szögeltek le minket menetrend szerint több, mint
háromnegyed órára. Ideális idő állványos fotózáshoz.
Onnan Velence felé már pontosan indultunk, jómagam a következő állomáson,
Monlfalconén búcsúztam el az éjszakai robogástól.
2009. szeptember
2.
Monfalcone állomáson épp „kapóra döglött meg” egy Trieszt-Velence közt
közlekedő ingavonat, így bőven adódott időm fényképezgetni és megvizsgálni,
min ingáznak a taljánok. Egy másik elővárosi vonattal landoltam Triesztben.
Utamat kapásból a Tram di Opicina felé, a Piazza Oberdanra vettem, ahol
kis tartózkodás után el is indult velem Európa talán legizgalmasabb városi
villamos vasútja neki a hegynek.
Az 1902-ben üzembe helyezett opicinai villamost 1928-ben hosszabbították
meg azzal a céllal, hogy a tengerparti Trieszt városát minél egyszerűbben
meg lehessen közelíteni a hegytetőn, 329 méter magasan fekvő Villa Opicina
városrészből.
Jellegzetessége, hogy a belvárosi Piazza Oberdanról indulva, rövid, meredek
utcai kanyargás után megérkezik egy érdekes állomásra. Itt óvatosan rááll
egy ún. pufferkocsira, amely völgyoldalról vonókötél segedelmével felvonszolja
a villamoskocsit az opicina hegyére (úgy, mint a klasszikus siklóvasút).
Legnagyobb meredeksége: 260 ‰. A kötélpálya feleútján kezdődik a kitérő,
amely a kötélpálya felső állomásáig, a gépházig tart.
Itt a villamos lejár a pufferkocsiról és meredek, de már adhéziós pályán
folytatja tovább az útját. 25-27 perc menetidővel meg is érkezik a vonal
csúcsára, Villa Opicinára.
Az egyszerűség kedvéért a hegyoldali végállomástól lefele kutyagoltam végig
az 5,2 kilométer hosszú vonalát, meg-megállva, jó sokat fotózgatva.
Triesztet kivégezve útnak eredtem Szlovénia felé, az Isonzó völgyébe, Goriziába,
ahonnan egy helyijárattal átutaztam a néhai határállomáson a szlovéniai
Nova Goricába.
Rövidke várakozás és fényképezgetés után nekiindultam Szlovénia egyik legszebb
vasútvonalán Jesenice felé, a Júliai Alpokon át. Sok-sok műtárgy, gyönyörű
hegyvidék… igen, ezt már szeretem!
A szlovén-osztrák határon, Jesenicén időztem egy kicsit, majd elindultam
a fővárosuk, Ljubljana felé. Útközben időztem egy órát Radovljicában is,
ott is akadt a horogra valami.
Ljubljanába érkezve készítettem pár esti felvételt, majd fáradtan a lefoglalt
szállás felé vettem az utamat. Itt kezdődött a kálvária: a Celica Hostel
ugyanis törölte a regisztrációmat, mert nem rendelkeztem Cirrus vagy Mastercard-dal,
amellyel történő előleg fizetéshez nagyon ragaszkodnak. Kicsinyességüket
udvariatlansággal tetézték. Majd miután játszadoztak a lassan elfogyó türelmemmel,
kibökték, hogy tele a szálló, de fáradjak át a Park Hotel nevű háromcsillagosba,
ahol 21€-ért épp oly dormitory szobát biztosítanak számomra, mint azt ők
tették volna. A Park Hotel 12 emeletes toronyház recepciója kellemes volt:
udvarias kiszolgálás, biztos idegennyelv-tudás, de a szoba már annál kevésbé
nyerte el a tetszésem. Koszos, kényelmetlen ágy, szűkös szoba, szutykos,
össznépi zuhanyzó, reggeli nélkül 21€-ért. Összevéve drágább és „putribb”,
mint a hasonló árfekvésű osztrák, német és svájci diákszállások. Szégyenfoltja
annak a gyönyörű városnak.
2009. szeptember
3.
Reggel egy röpke óváros és sárkány-híd nézegetés és helyi buszfotózás után
a pályaudvar felé vettem az utam. Reggeli és vonatfotózás után felszálltam
a Metlikára induló motorvonatra.
Úgy fest, nem csak az osztrákok szeretik matricázgatni a Taurusaikat:
Metlika felé a vasútvonal szintén vadregényes és változatos volt, bár a
Nova Gorica – Jesenice-t nem tudta felülmúlni. Metlika határállomástól
tova Horvátországba csöppentem vissza. Károlyvárosig utaztam az olasz gyártmányú
motorkocsijukkal, majd Fiume felé vettem az irányt.
Moravice állomásig váltakozó áram hajtja a villamos mozdonyokat, onnan
viszont a szlovén és olasz oldalnak megfelelő egyenáram. Úgy fest, rossz
helyen húzták meg a határokat – itt is.
Fiume városába leereszkedve a Dalmát-Alpokból csodás kilátás tárult a Krk
szigetére vezető, 1976-ban épített óriási hídra (Krčki most). Fiumében
az idő hiánya és az eső miatt nem néztem nagyon körül.
19:50-kor visszaindultam Moravicén átszállva Ogulin állomásra, ahonnan
a két éjszakai gyorsvonat egyikével Split felé indultam.
2009. szeptember
4.
Az 1823-as sz. gyorsvonat (Jadran: Prága-Split) késése is megér egy misét.
A Horvát Vasút 2062-es sorozatú dízelmozdonya (amelyben nagyteljesítményű
GM motor dobog) is igencsak megizzadt, amire egymaga felküszködte 12 kocsis
vonatát a Dalmát-Alpokba. Magas fordulatszámon, de gyakorta 40-60 km/h
sebességgel másztuk a hegyeket. Így lett a 25 perces késésből 55. Hajnalra
nagy-nehezen átevickélt vonatom az Alpokon, közben el-elszundítottam. Labin
állomás után „leróttam kegyeletemet” a
július 24-én történt súlyos baleset áldozatai előtt, fejet hajtva az
igen vadregényes és veszedelmes helyszínen. Kastel Stari állomáson leszálltam
a vonatról és visszagyalogolva lencsevégre kaptam egy érkező helyi személyvonatot,
valamint a második nemzetközi gyorsot. Egy 7122-es motorkocsival érkeztem
meg Splitbe.
Rövid szétnézegetés és reggeli után a Hrvat nevű komppal célba vettem Brač
szigetét, azon belül Supetar városkát, ahol Édesanyám s Édesapám vakációztak.
2009. szeptember
5.
Hazafelé elég zord időjárással búcsúzott az adriai szigetvilág, de Splitre
érkezve már kiderült az ég és a hőmérő higanyszála is felkúszott 30 fölé.
A messzeföldön híres horvát autópályán haladtunk Ogulinig, ahol egy kis
kitérővel beugrottunk az állomásra és a vontatási telepre.
Ez utóbbin egy elég udvariatlan, műveletlen, de régivágású rendész elől
kellett menekülnöm, aki úgy gondolta, hogy a Hrvatska Polícijára tartozó
ügy a járműfényképezés. Mi voltunk a gyorsabbak.
Este megérkeztünk Nagykanizsára, ahol a Dödölle és Borfesztivál záróestélyén
vacsoráztunk meg. Ezt követően körbeszaglásztam picit az állomáson és a
fűtőházban, majd nyugovóra tértem.
2009. szeptember
6.
Hazaútban betértünk a Zalakomár határában található Kápolnapusztai Bivalyrezervátumba,
majd Keszthelyen át a Balaton-felvidékfelé vezetett az út. Több helyütt
megállva, ebédelgetve, fagyizgatva és fényképezgetve tértünk haza.
Lencsevégre kaptam a Badacsonyi Régiójáratot, amely csekély 300Ft-ért midibusszal
körbeviszi utasait Badacsony dimbes-dombos vidékin. Megvártuk a Budapest
és Tapolca között hétvégenként gyorsvonatként közlekedő három egységből
álló, elég gyatra minőségű Siemens Desiro motorvonatot is.
Záróakkordként Kápolnásnyék állomáson összefutottunk a 30a vasútvonal felújításán
résztvevő M44 209-es pályaszámú „ős-bobóval”.
HBweb
• 2009. szeptember 9.
Kapcsolódó oldalak:
• FG1461a
(2009. szeptemberi délszláv út: Magyarország) / HBweb Fotogaléria ** IDEIGLENES
GALÉRIA
• FG1461b
(2009. szeptemberi délszláv út: Horvátország) / HBweb Fotogaléria ** IDEIGLENES
GALÉRIA
• FG1461c
(2009. szeptemberi délszláv út: Szlovénia) / HBweb Fotogaléria ** IDEIGLENES
GALÉRIA
• FG1461d
(2009. szeptemberi délszláv út: Olaszország) / HBweb Fotogaléria ** IDEIGLENES
GALÉRIA
• FG1461e
(2009. szeptemberi délszláv út: Ausztria) / HBweb Fotogaléria ** IDEIGLENES
GALÉRIA
• Tranvia
di Opicina / Wikipedia
|
