Ismét eltelt egy esztendő, e weblap létének negyedik Újév-hajnala. Életem egyik meghatározó esztendejét zártam le hangos pezsgő-pukkanásokkal, és csendes merengéssel. Nem elég, hogy elmúltam negyed százados, egyesek már mérnök úrnak szólítanak, s ha Isten is megsegít, hamarosan ezen titulusban tett helytállásomért dagad majd bankkártyám. 
De, mit is kívánjak az Új Esztendőre...!?
Derűsnek álcázott, borús fellegek lepik el égboltunkat ha előre tekintek. Csak rajtunk (csak Rajtad, kedves Olvasóm) múlik, hogy e fájó zápor mennyire veri el a jövőbe vetett hitünket, meg tudjuk-e óvni meglévő értékeinket. Nem csak a kézzel foghatókra gondolok, hanem a segítő kézre, a mosolyra és főként a szeretetre. Vízválasztó lesz ez az év. Kiderül, hogy összeroppanunk-e mi, emberek, vagy sikerül emelt fővel helyt állnunk – egymásért. Kívánom, sőt akarom, hogy megtaláld azt a helyet világunkban – Hazánkban, ahol csendes alkotómunkával használni tudsz Embertársaidnak. 
Szeresd Családodat, Kedvesedet, Hazádat, élj nyitott szemmel, és ne feledkezz meg a közlekedés szeretetéről sem! Maradj osztatlan híve a közösségi közlekedésnek, védd, óvd műszaki emlékeinket, járműveinket, és sarkallj másokat is erre! Utóbbihoz igyekszem ezen Honlapomon továbbra is kicsiny lámpásként, iránytűként szolgálni. Ha adatik hozzá erőm, lehetőségem, továbbra is törekszem az aktualitásra, és köszönettel veszem, s megszívlelem az olvasói leveleket, hisz minden levél megannyi építő kritika az okulásomra, mindannyiunk javára. Ezúton kell, hogy köszönetet mondjak minden neves és – itt saját érdekükben – nevüket nem vállaló segítőimnek, akik kedvessége nélkül semmit sem érne ez a rakás megabájt. Isten éltesse e derék közlekedési dolgozókat!
Ürítem poharamat, kedves Olvasóim, egészségetekre, egészségünkre, Magyar Hazánk és azon belül közlekedésünk megőrzésére, kívánom, hogy bú-baj-baleset mind-mind messze elkerüljön most és mindörökre!

Boldog és szeretetteljes Új Esztendőt kívánok minden kedves Olvasómnak