Van egy nõ a világon,
aki elkísér a bölcsõtõl az égig.
Ha küzdeni kell, szíve keményebb a gyémántnál,
ha pedig szeretni, vígasztalni: gyengédebb a virágnál.
Ha ázott cipõben jöttem haza, lábam keze között
melengette, ha beteg voltam, naphosszat mellettem ült. Õ kulcsolta
gyermekkezeimbe elsõ imámat, neki mondtam el akadozva elsõ
gyónásom:
Mama,
szeretnék jó lenni!
Aranyesõ,
jázmin-ág,
Kék
nefelejcs, gyöngyvirág
Bokrétába
kötlek én,
ÉDESANYÁK
ünnepén!




Viruljatok,
nyíljatok,
Bimbók,
rügyek, csillagok,
Harangocskák,
levelek,
Tarka
virág-gyerekek!




Helyettem
is nyíljatok,
Sziromesõt
szórjatok!
Anyácskámra
kedvesen,
Hogy
ÖRÖKKÉ szeressen!
Egy Anya feje a gondok birodalma. Az Anya
azért teremtetett, hogy gyermeke ne ismerje a szenvedést.
A szája nem mondja, csak az élete: „Ameddig veled vagyok,
én szenvedek helyetted!” Semmit se kap, csak mindig ad, élete
ezekbõl a fenségesen egyenlõtlen cserékbõl
áll. Mert szívünk képes egy perc alatt elpusztítani
egész napjának munkáját.
Az anyai szív mindent tud gyermekérõl.
Õ átlát a legsûrûbb fátylon, amit
mi szõttünk hatugságból, részvétbõl.
Õ a legnagyobb vígasztalónk, rózsát
tud varázsolni a tövisbõl. Egyszer eljõ az idõ,
mikor a gyermek félreteszi szüleit, Anyját is. Az Anya
érzi, hogy régi kedvessége már hatástalan.
Fél vitatkozni, nem meri megsimogatni. A kamaszt minduntalan felbosszantja,
dühíti az érte és miatta könnyáztatta,
egyre barázdásabb arc. A gyermekélet legnehezebb pillanata:
amikor szíve már nem tiszta, de szembe kell néznie
Anyja arcával, akiben ugyanazt a gondoskodást és néha
haragot látja, mint néhány esztendõvel azelõtt.
Amikor a fészekbõl kirepülünk, Anyánknál
hagyunk szívünkbõl egy darabot. A legszebb és
legdrágább darabját és mikor visszatérünk,
meglátogatjuk deres hajú Édesanyánkat, azért
járulunk hozzá, mert Õ megõrizte azt.
Hányszor elhatározzuk, hogy
megmondjuk Anyánk iránt érzett szeretetünket,
de sokszor addig hordozzuk és gyúrjuk, amíg már
csak egy sírkõhöz intézhetjük. De Õ
ekkor sem haragszik, onnan is simogat. Áldó keze felülrõl
is erõs, biztos és oltalmazó.







Anyák
napja alkalmából írtam én e verset,
El is tököltem
vele közel három percet.
Dalolnék
én Néked szép kis hamis nótát,
Énekelni
nem tudván mondom ezt a strófát.
Sok szép
virág, jókívánság hamar ide gyüjjön',
Szívecskédben
lüke fiad soha ki ne hüljön!
Kívánom,
hogy sok szép évben legyen Neked részed,
Hozzásegít
Bálint fiad, aki sose részeg.
Nincs sok pénzem,
éppen ezért írtam én e verset,
Állítólag
jól sikerült, tán Neked is tetszett!
Az oldalt készítette
Hajtó
Bálint 2000. május 7-én