Van egy nõ a világon, aki elkísér a bölcsõtõl az égig. Ha küzdeni kell, szíve keményebb a gyémántnál, ha pedig szeretni, vígasztalni: gyengédebb a virágnál. Ha ázott cipõben jöttem haza, lábam keze között melengette, ha beteg voltam, naphosszat mellettem ült. Õ kulcsolta gyermekkezeimbe elsõ imámat, neki mondtam el akadozva elsõ gyónásom:
Mama, szeretnék jó lenni!

Aranyesõ, jázmin-ág,
Kék nefelejcs, gyöngyvirág
Bokrétába kötlek én,
ÉDESANYÁK ünnepén!

Viruljatok, nyíljatok,
Bimbók, rügyek, csillagok,
Harangocskák, levelek,
Tarka virág-gyerekek!

Helyettem is nyíljatok,
Sziromesõt szórjatok!
Anyácskámra kedvesen,
Hogy ÖRÖKKÉ szeressen!

Egy Anya feje a gondok birodalma. Az Anya azért teremtetett, hogy gyermeke ne ismerje a szenvedést. A szája nem mondja, csak az élete: „Ameddig veled vagyok, én szenvedek helyetted!” Semmit se kap, csak mindig ad, élete ezekbõl a fenségesen egyenlõtlen cserékbõl áll. Mert szívünk képes egy perc alatt elpusztítani egész napjának munkáját.
Az anyai szív mindent tud gyermekérõl. Õ átlát a legsûrûbb fátylon, amit mi szõttünk hatugságból, részvétbõl. Õ a legnagyobb vígasztalónk, rózsát tud varázsolni a tövisbõl. Egyszer eljõ az idõ, mikor a gyermek félreteszi szüleit, Anyját is. Az Anya érzi, hogy régi kedvessége már hatástalan. Fél vitatkozni, nem meri megsimogatni. A kamaszt minduntalan felbosszantja, dühíti az érte és miatta könnyáztatta, egyre barázdásabb arc. A gyermekélet legnehezebb pillanata: amikor szíve már nem tiszta, de szembe kell néznie Anyja arcával, akiben ugyanazt a gondoskodást és néha haragot látja, mint néhány esztendõvel azelõtt. Amikor a fészekbõl kirepülünk, Anyánknál hagyunk szívünkbõl egy darabot. A legszebb és legdrágább darabját és mikor visszatérünk, meglátogatjuk deres hajú Édesanyánkat, azért járulunk hozzá, mert Õ megõrizte azt.
Hányszor elhatározzuk, hogy megmondjuk Anyánk iránt érzett szeretetünket, de sokszor addig hordozzuk és gyúrjuk, amíg már csak egy sírkõhöz intézhetjük. De Õ ekkor sem haragszik, onnan is simogat. Áldó keze felülrõl is erõs, biztos és oltalmazó.

Anyák napja alkalmából írtam én e verset,
El is tököltem vele közel három percet.
Dalolnék én Néked szép kis hamis nótát,
Énekelni nem tudván mondom ezt a strófát.
Sok szép virág, jókívánság hamar ide gyüjjön',
Szívecskédben lüke fiad soha ki ne hüljön!
Kívánom, hogy sok szép évben legyen Neked részed,
Hozzásegít Bálint fiad, aki sose részeg.
Nincs sok pénzem, éppen ezért írtam én e verset,
Állítólag jól sikerült, tán Neked is tetszett!
Vissza
Vissza a CÍMLAPOMRA
Az oldalt készítette Hajtó Bálint 2000. május 7-én