A tévé kékes bársonyával kibélelt világ
Elfelejt és nem örül ha emlékezem rád
Pedig éppen ötven éve a béketűrés népe
Fellázadt és maga ment a sorsának elébe

Fekete-fehérben menetelt szépen a kritikus tömeg
Hitét a kínzókamrák sötét híre sem törte meg
Itt nem számít a rang, hiába jön majd ezer tank
Ötszáz éve mindenkiért kondul a harang

Tiszta voltál, büszke, vad, nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad...
1956
Tiszta voltál, büszke, vad, nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad...
1956

Piros a vér, az eskü fehér, de a gyom bizony zölden virít
Sekély sírodat őrzik, nehogy ledöntsd a pokolnak kapuit
Ha elérhetetlen, szent a cél, az elbukás is ünnepély
Néhány nap és kiderül hogy az ember mennyit ér

Tiszta voltál, büszke, vad, nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad...
1956
Tiszta voltál, büszke, vad, nem adtad egykönnyen magad
Rólad dalolni sem szabad...

A tévé kékes bársonyával kibélelt világ
Nem érti, hogy miért kéne emlékezzen rád...