Mutasd meg, Te lány, mi a szerelem! 
A testi-lelki vágy, s a dúskeblű érzelem 
Honnan jön belőled, eressz oda engem, 
Hadd szívjam magamba, gyümölcsét hagyd leszednem! 

Mutasd meg, Te fiú, mi a szerelem! 
Mit jelent, hogy boldog, s mi az, hogy szertelen, 
A mennyekben jártál, láttam rajtad minap, 
Csak lezuhantál a földre, s jó szót neked Ő már nem ad. 

Hisz kölcsönkaptad szíved, s Ámor nyilát belé, 
A szerelem édenét is a csúcsok csúcsa felé. 
De a kölcsön lejárt, hát összetörte szíved, 
Szemébe nézel… már nem ég a vágytól, pillantása rideg. 

Mutasd meg, Te Angyal, mi a szerelem! 
Egy földöntúli eszme, csak hiába keresem, 
Egyszer már megleltem, s fogtam egy éven át, 
Csak kiverték kezemből a túlparton, még odaát. 

S végül, Te Szerelem, Te mondd meg nekem, 
Hogy mért rángatnak görcsök, s miért könnyes szemem, 
Talán valaki megvigasztal, s boldoggá tesz egyszer, 
Kacsints reám, s hinni fogok Benned még ezerszer! 

Ma még idegen vagy, de holnap már lehet, 
Veled osztom meg mindenem, míg van bennem lehelet. 
A lángot ne hagyd kihunyni, kérlek, vigyázz reá éberen! 
Te légy az, ki megmutatja nekem, mi a Szerelem!

1995.