Volt
apám, volt anyám,
Volt Istenem,
volt hazám.
Volt bölcsőm,
lesz szemfedőm,
Volt csókom,
volt szeretőm.
Elvették
az életem,
Mi maradt,
az is sérelem,
Egy emberöltő
s így vagyok,
Adtam,
semmit nem kapok.
Nem kellek
én senkinek,
Az ördögé
lett mindenem.
Tiszta
szívvel gyónom én,
Hitem,
még van remény.
Kinevetnek,
gúnyolnak,
Magyarként
meghurcolnak.
Mint fű
kisarjad megterem,
Élet nő
a szívemen.
Kinevetnek,
gúnyolnak,
Magyarként
meghurcolnak.
Ezerkilencszázhúsz
után
Van, még
sincs hazám.
–
2004. december ötödike emlékezetére –
